Egy könyvantropológus feljegyzései

Life in the Books

A. M. Aranth: Oculus ~ Egy ütős SF magyar tollból

2016. augusztus 24. - Fancsali Fanta

Hali minna! Itt a könyvantropológus!

a_m_aranth.jpg

Az Oculus mérföldekkel elhúz a Dobszó a ködben mellett. És bármennyire jó volt az alap kompozíció, és bármennyire jók voltak a karakterek, sajnos nagyon vegyes érzelmeim vannak e regénnyel kapcsolatban. Egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy ez most nekem tetszett, vagy sem. Annyi minden van benne, ami kiemelkedően jó, de annyi minden van benne - uraboccsá' a kifejezésért - ami szarra való. Azért esik nehezemre erről a könyvről írni, mert az írója magyar, ezért kissé elfogult vagyok. Szó se róla, A. M. Aranth stílusa üt. Fantasztikus az írásmódja, de vannak olyan hóbortjai, amiktől én fejjel mennék a falnak.
Szóval, én vagyok a könyvantropológus, az boncasztalon pedig az Oculus.

covers_384187.jpg

Fülszöveg:
Mit ​​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Szerző: A. M. Aranth/Holló-Vaskó Péter
Cím: Oculus
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 420 oldal

Értékelés: 5/4 - Nálam az utolsó pár fejezet billentette a mérleget pozitív irányba. Ha az nincs ilyen jól megírva, akkor csak egy erős három pontot tudtam volna adni a könyvnek. De így! Csak ámulok és bámulok ezen a befejezésen. Na, de a könyv többi része... a legnagyobb problémát nálam a szerkesztés okozta...ennyi hibát én még életemben nem találtam regényben, és ez engem kilökött a világból, na meg a fejezetek betűtípusa. Ronda és olvashatatlan. Na meg az a fantasztikus titulus... kardúr... ne már kérem... ugye ez csak egy vicc? Nagyin remélem, mert én szakadtam ezen a tituluson...Valamiért erről Jeffrey Stone A hajnal trilógiája című könyve ugrott be, ami nem mellesleg egy ízig-vérig fantasy... szóval ez nem épp egy sci-fibe való.

Szereplők: 5/4 - Ehh... mindenki szuper, és szép és jó, KIVÉVE!!! Truth Dunnt. Miért? Miért van az, hogy mélyen tisztelt Péter úr nem tud számomra szerethető főszereplőt írni?! Miért kell ezzel mindig kiborítania? Pffff... Na, de sebaj, mivel volt nekünk egy Kaled Merritünk, meg egy Szellemünk, meg Fényhozónk, meg Veritynk... Szóval a mellékszereplők jobbnál jobbak, ezért is akasztott ki annyira, hogy mégis, hogy lehet a főhősnőnk ennyire elcseszettül irritáló?!

Borító: 5/5* - Határozottan állíthatom, hogy baromi jó lett ez a borító. Igazi sci-fihez méltó. Abszolúte nemzetközi színvonalu, jó a tipográfia, szépek a színek. És ami nekem külön tetszik benne, hogy a borító elő -és hátlapján magyar lányok vannak, nem pedig az internetről letöltött képek. Egyetlen icikepicike bajom van, - mert nekem ugyebár mindenbe bele kell kötnöm - hogy Luca nem Truth. Én egyáltalán nem így képzeltem el a főszereplő lányt, de ez legyen a legnagyobb gondom az életben.

Hahahahaha... most következik az a rész, amikor Ti sem fogjátok tudni eldönteni, hogy "ennek most tetszett a könyv, vagy nem?"
Tehát, a regény fantasztikus történettel rendelkezik. Gyors sodrású, az ember egy huzamban akarja leolvasni, mert végig pörög, igaz, vannak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de nem sok. Az írói stílus mindent túlszárnyal... DE, - mert mindig van egy de - hogy a fenébe kerül Truth Dunn ebbe a világba? Milyen alapon lett ő beleírva, amikor semmi haszna és semmi értelme nincs a létezésének. Ő csak úgy van. Minden ok nélkül. Mert hát kell lenni egy tini pi*sának, aki elviszi a hátán a világ problémáit, mert csak. -_-
Én őszintén nem értem Truth Dunn gondolkodásmódját. Gyűlöli az oculus rendszert és Veritiy Cadogant, de ennek ellenére nem lázad! Csak ül a valagán, és beletörődik a sorsába... Mé'? Az elején sajnáltam ezt a kis szerencsétlen leányzót, aztán egyre inkább tojtam a fejére, mígnem totál kiborított, és szívem szerint fejszével vágtam volna aprócska kis cafatokra, majd még jól meg is tapostam volna. Egy idő után már csak hápogni tudtam a cselekedetein, nem tudtam ép ésszel felfogni. Az a kis szó mindig ott motoszkált a fejemben, és a végére meg is bizonyosodtam róla, ez a csaj egy hülye. Totál életképtelen és inkompatibilis. És emellett a karakternek nevezett krumplis zsák mellett ott van az a csodás történet, tele drámával, vérrel, árulással és még több vérrel. Tehát, hogy is van ez? Truth Dunn nagyon nem passzol ebbe a világba. Nagyon nem.
Jó, nem is fecsérlek több szót rá, mert értelmetlen, inkább beszéljünk a pozitívumokról.

Szellem. A legnagyobb pozitívum ebben a regényben. Teljesen oda vagyok érte, nagyon jól ellensúlyozta azt, hogy van a regényben egy Turth Dunn. Szellem a földi űrhajó, Cernobog mesterséges intelligenciája. Egyetlen célja, hogy végezzen az Ellenséggel. És ezért bármire képes. Bárkit képes feláldozni és manipulálni. Imádom. Hidegvérű, nem fél bemocskolni a "kezét", egy feltartóztathatatlan, egoista mocsok, és EGY MESTERSÉGES INTELLIGENCIA, ami szinte kötelező egy SF regénybe. Annyira jól el lett találva az az önimádó, beképzeld modora, hogy az valami hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy Fancsali az MI-t fogja legjobban kedvelni... egy érzelemmentes, fennhéjázó mocskot... Mint tudjuk, egy MI-nek nincsnek érzelmi, ennek ellenére felismeri az emberi érzelmeket és kiválóan tudja őket manipulálni. Magyarán az MI ebben a regényben egy hatalmas nagy köc*ög, és egyben a legérdekesebb karakter is. Zseniális. Annak ellenére, hogy kevés - és sajna rövid - fejezet volt az ő szemszögéből megírva, én nagyon megszerettem, egyértelmű, hogy azok voltak a legjobb részek, ahol ő állt a középpontban.
Akkor van még egy Kira Rahnunk is, aki könnyen befolyásolható, hirtelen haragú, nem szereti ha elveszik a "játékát", és ami a legjobb benne: meg akarja ölni Truth Dunnt. Már a földiek felbukkanásakor rájöhetünk, hogy Kira szerelmes Kaledbe, és mivel, mondjuk úgy Truth "enyhén" beleszól az ő kapcsolatukba, Kira zabos lesz. Fantasztikus! Nincs is jobb egy bosszúszomjas, szerelmes gyilkológépnél! *őrült kacaj* Egyébként a földi csapat többi tagja tökéletesen semmilyen és jelentéktelen. Semmiben nem befolyásolják a történetet, de még csak érdekesnek sem mondhatóak. Szóval nálam ők is a krumplis zsák kategóriába estek.
És, ha már szerelem, mindenképp meg kell említeni eme furcsa szerelmi háromszög harmadik tagját, Kaled Merritet. Azt a számító kis köc*ögöt, Ugyan kérem, hol van itt a szerelem? Kaled csak véget akart vetni mindennek, nem szerette ő sem Kirát, sem Turth Dunnt. Eleinte tipikus YA faszinak tűnt, de a végén kiderült, hogy ez csak egy álca! Sokkal több ő annál, mint aminek elsőre tűnik.Tökéletes! Kaledet eleinte egy idiótának gondoltam, de aztán... jött a könyv vége. Rég nem olvastam már ekkora csavart könyvben. Hatalmasat ütött, mert bármennyire ki akartam logikázni, hogy vajon ki lehet az Ellenség és mik a szándékai, sehogy nem jöttem rá. Így a vége nekem hatalmas meglepetés volt. Kalad Merritért meg hatalmas pacsi Péter úrnak.

Az eleje kissé döcögősen indult be, olyan, mint amikor beül az ember egy régi ladába. Kicsit zörög, kicsit döcög, de pár kör után úgy megy, mint az álom. Ezzel a könyvel is ez volt a helyzet. Nehezen akart elindulni, de miután végigverekedtem magam az elején beindult a sztori és le sem akartam tenni a könyvet.
Ha nem lenne benne az a sok nyifinyafi, akkor simán megkapná ez a könyv az 5 csillagot, de így... túl sok a tini hiszti-dráma.

És hát, mivel ő egy központi figura, mindenképp ki kell, hogy emeljem a Lila Tornádót, Aoi Kanet. Krumplis zsák. Olyan akár a barátosnéja. Egyszerűen irritál. Persze voltak jó megmozdulásai, de kevés... túl kevés. És olyan jól indult, miért lett belőle ez?
Magáról az Ellenségről nem nagyon tudok mit mondani spoiler nélkül. Legyen annyi elég, hogy megdöbbentő és szuper végkifejletet kapunk a küzdelmünkért.

Pár szót a világ felépítéséről is kell beszélni, mivel ez az egyik legnagyobb erénye a könyvnek. A legapróbb részletekig ki van dolgozva. Már az elején érezni lehet, hogy ezzel a világgal valami nagyon nem okés, és ahogy halad előre a történet fény derül arra a bizonyos dologra.
Nekem még ezek a kis hangulatfestő elemek is belopták magukat a szívembe, főképp a tetoválószalon :D Tehát a világra mindenképp adnék egy hihetetlen erős ötöst, mert az tényleg ott van.

Ez egy határozottan elgondolkodtató regény. Még a befejezés után is azon pörgött az agyam, hogy én mit tettem volna abban a helyzetben? A szülők, hogy adhatják el a gyerekeiket oculusnak? Ez a valóságban is így lenne? Ha ez a helyzet állna fenn, az emberek ilyen könnyen eldobnák a gyerekeiket, csakhogy lássanak? Egyszerűen nem akartam belegondolni, hogy lehetséges volna az, hogy a szülők pénzt csináljanak a gyerekeikből. De belegondoltam. A középkorban is adtak el gyerekeket rabszolgának, vagy épp odaadtak az egyháznak. Lehetséges volna, hogy akkor ez a jelenben is megtörténhet? Azt hiszem ezt nem akarom elhinni.

Így utólag átgondolva nagyon is szerettem ezt a regényt. Mert elgondolkodtatott, de volt benne bőven akció és kiváló karakterekben is gazdag volt. Örülök, hogy elolvastam, mert mégis csak egy magyar íróról van szó, méghozzá egy nagyon jó magyar íróról, aki valami újat alkotott. Újat és egyedit. Olyat, amit tényleg érdemes elolvasni - még a borzalmas főhős ellenére is - mert egy maradandó élményt nyújt.

Való igaz, nem egy tökéletes regény, de rengeteg pozitívummal rendelkezik, ezért, ha olvasni akarsz valamit, ami magyar, és egyedi, akkor olvasd ezt. Ha kezdő sci-fis vagy, akkor olvasd ezt. Ha csupán egy izgalmas, fordulatokban gazdag regényre vágysz, akkor olvasd ezt. És, végül, ha A. M. Aranth rajongó vagy, úgy, mint én, akkor ez tényleg kihagyhatatlan lesz számodra!

Egy pár kedvcsináló idézet (kis kommentárral):

– Akkor is vérzik a szívem azokért a madárkákért – motyogta.
– Biztonságban vannak.
– Rabságban vannak. Van különbség.

Amikor nagyon fáradt voltam, egy olyan regényfolyamot olvastam, ami egy fiú és egy lány ikerpárról szólt, akik zenéltek. A lány dobolt benne. Mindig szerettem volna ikertesót, meg dobolni is, úgyhogy duplán bejött.
(Ez most komoly? Persze, kell a hírverés, na de ez.... jót nevettem)

– Mondd, Kaled – suttogtam –, miért van az, hogy mindig a jó embereknek kell meghalniuk?
– Ó, Truth. Ha neked lenne egy virágoskerted, akkor te melyik virágot szednéd le magadnak?
– Hát, a legszebbeket.
– Pontosan.

És, akkor jöjjön az ok, hogy miért olvastam el most a könyvet:

tbr1fordulo.png

Tehát, mint minden könyvmolynak, nekünk, Prológus bloggereknek is elég sok várólistás könyv felgyülemlett. Ezért hoztuk létre ezt a kihívást, hol mindenki egy minimu 10 könyvből álló listát hoz létre, és egy másik tag választ neki ezek közül egyet, és pluszba egy feladatot. Részletesebben itt: link
Az én könyvemet és feladatomat Luca, az One More Page blog írója választotta. A feladatom pedig nem más, mint *dobpergés* : megformálni Truth Dunn (borítón lévő lány) arcképét sárból. Fantasztikus, igaz? -_-

Na, de lássuk, hogy milyenre sikeredett eme mestermű! (nem nagyon elborzadni)

20160819_091150_1.jpg

Jó, ez nem Truth Dunn. Inkább hasonlít egy 80 éves nagymamára, de nem baj. Jó ez így. xD

A kezem pedig így nézett ki a beavatkozás után:
20160819_091226.jpg

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

 

Röhögj velem ezeken A Gyűrűk Ura poénokon

Hallo kedves földik! 

Azt szögezzük le, hogy én hatalmas rajongója vagyok Tolkiennek ezáltal A Gyűrűk Ura könyveknek is. És, mint ilyen rajongó, van egy pár olyan képem, ami ezekhez a könyvekhez köthető, és ráadásul sírva röhögős. Mivel összegyűlt már elég sok, ezért gondoltam megosztom veletek, hogy ti is derüljetek egy jót. 

460-1336061517-vizsga.jpg

460-105450-tegnap-este-megneztem-egy-filmet-egy-gyururol.png

460-1356009269-hasonlosag.jpg

4348.jpg

6042.jpg

6975.jpg

7008.jpg

101049-gyuruk-ura-fanok-ertik.jpg

101342-elegge.jpg

101561-szegeny-gollam.jpg

108912-atlagos-matek-ora-az-osztalyomban.jpg

13062103_1097605540280596_4868751247986994645_n.png

1320145473-pbthxo.jpg

1323303315_9098-magyarorszg-f.jpg

1332761586_148-kkk-f.jpg

1342464812_2401-signal-f.jpg

1357226503-774889-20121118-9spqyj.jpg

1380549302-gyuruk.jpg

az-atkozott-gyuru.jpg

boromir.jpg

dragaszaaaag.jpg

voros.jpg

tumblr_nhm7vejh1f1u41ddko1_400.png

tumblr_nfv4kfafrw1u41ddko1_500.png

sithnazgul.jpg

p17tr3nd9q2ee1959534rvb1a6r1.jpg

lotr_baggins.jpg

image.jpg

frodo-like.jpg

gollam2.jpg

gyu-aztadom.jpg

gyuruk-ura-magyar-folytatas.jpg

gyuruk-ura-alternativ-befejezes.jpg

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

A legjobb könyves párok, akik nem léteznek, de létezhetnének

Hellow!

Ti is elgondolkoztatok már egy könyv olvasása közben, hogy hé, ez a karakter milyen jól illene X könyvből Y-hoz. Nem? Csak én? Na sebaj. Ebben a posztban azt fogom nektek taglalni, hogy szerintem kik alkotnának frenetikus párost, ha nem különböző könyvekben szerepelnének. Csapjunk is a közepébe!

a_legjobb_konyves_parosok_2.jpg

 1, A tündérkirálynő és Kósza (Végzet ereklyéi sorozat, Razorland trilógia)

Tegyük félre a kor, faj- és könyvbeli különbségeket. Ha mindezeket levesszük, akkor egy tökéletes párt kapunk. Képzeljétek el a tekintélyt parancsoló tündérkirálynőt egy sebhelyes arcú, merész fiatalember párjaként, hát nem fantasztikus pár? Mindkét karakter erős, tekintélyes, magabiztos és nem enged az elképzeléseiből. Imádnivalóak lennének így, együtt. :D

2, Newt és Luna (Útvesztő trilógia, Harry Potter sorozat)

Most képzeljétek magatok elé őket, hát nem lennének irtó aranyosak? A visszahúzódó, különc Luna és a rendíthetetlen, eszes Newt. Ha egy könyvben szerepelnének kihagyhatatlan lenne, hogy ne váljanak egy párrá. :D 

3, Sophie és Sebastian (Jók és Rosszak iskolája trilógia, A végzet ereklyéi sorozat)

Mindketten velejéig romlottak, a lehető leggonoszabb módon viselkednek, és lássuk be, Sophie egy boszorkány, Sebastian meg félig démon. Őrülten veszélyes páros lennének az egyszer szent! A nyakamat tenném rá, hogy legyőzhetetlenek lennének.

4, Ywerd és Éowyn (Káosz ciklus és A Gyűrűk Ura)

Ez annyira egyértelmű volt számomra, még a nevük is tökéletesen passzol! Ywerd, a nagyszájú, fiatal harcos, és Éowyn a bátor és erőskezű nő. Hihetetlen csodákat vihetnének véghez kéz a kézben. Egy a bökkenő. Két külön könyvben szerepelnek, és Ywerd... hát... szereti elárulni az embereket. :D 

5, Luc(fenyő xD) és Kaltain (Luxen sorozat, Üvegtrón)

Mindketten számító kis dögök, de ennek ellenére szeretem őket, és szerintem fantasztikus párt alkotnának. Luc a pénzével és képességeivel, Kaltain a hatalomvágyával... romba döntenék a világot. 

Szerinted kik azok a karakterek, akik bár nem egy regényben szerepelnek, de tökéletesen illenének egymáshoz? 

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

 

 

Rock and Book tag

Hellow eberek, vagy egyéb lények!

Szeretem a rockot? Ige. Szeretem a könyveket? Igen. Gondoltam egyet, és vegyítettem a kettőt egy book tagé :D Na, de szóljon is a rock and roll! 

rock.jpg

1, AC/DC: Thunderstruck - Egy szinte már klasszikusnak számító könyv a maga nemében. 

 https://www.youtube.com/results?search_query=ac+dc+thunderstruck 

 Én ide J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk ura címen futó sorozatát választottam. Szerintem minden fantasyrajongó olvastam már ezt a könyvet, de még azok is ismerik, akik messze elkerülik ezt a műfajt. Mondhatjuk, hogy az első igazán sikeres fantasy ez a regényciklus volt, így mindenképp megérdemli, hogy a fantasyk szülőatyjának nevezzük. 

2, Guns N' Roses: November Rain - Egy könyv, ami megtörte a szíved és sírva fakasztott. 

https://www.youtube.com/watch?v=8SbUC-UaAxE

Mindenképp Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó könyve az, ami engem lelkileg teljesen összetört. Ha bővebben szeretnétek hallani ömlengésemről, akkor kattintsatok IDE

3, Tankcsapda: Mennyország tourist - A legnagyobb magyar kedvenc

https://www.youtube.com/watch?v=BJceRTvD9Fo

Szerintem egyértelmű lesz a válaszom: John Caldwell, alias Nemes István: Káosz ciklusa. Nem állok le magyarázkodni, majd egyszer egy külön bejegyzésben kivesézem nektek, hogy miért akkora szívszerelmem ez a regényciklus. 

4, Skillet: Monster - Első oldaltól szerelem

https://www.youtube.com/watch?v=1mjlM_RnsVE

Talán James Dashner: Az útvesztő című regénye az, ami már az első oldalával megfogott, magával ragadott és beszippantott. 

5, Avanged Sevenfold: Nightmare - Kevesen ismerik, de aki olvasta, az imádja

https://www.youtube.com/watch?v=1mjlM_RnsVE 

Mi más lenne ez a regény, ha nem Jack Vance: A Klau rabszolgái nevezetű könyve. Az egyik legütősebb sci-fi, amit valaha olvastam. Pörgős cselekmény, izgalmas karakterek, elképesztő világ, minden megvan benne, ami egy jó regényhez kell, de sajnos, mivel nem mai kiadás, (és nem a tipikus YA tucatkönyvek egyike)  nagyon kevesen ismerik, ami nagy kár, mert ugyan kicsi a hazai SF rajongók közössége, de aki tényleg szereti ezt a műfajt, annak olvasnia kellene ezt a könyvet. 

6, Aerosmith: Rag doll - Egy fülbemászó olvasmány, avagy egy feledhetetlen regény

https://www.youtube.com/watch?v=JwLzIPkrQIE

A. M. Aranth: Cleadur-Dobszó a ködben című szerzeménye volt ilyen olvasmány számomra. Nem is értem, miért nem vettem még kézbe a második részét a Holdárnyék sorozatnak, hisz az első rész nagy kedvencem volt. 

7, Bon Jovi: It's My Life - Egy könyv, amit még azok is ismernek, akik az adott könyv műfaját nem kedvelik 

https://www.youtube.com/watch?v=vx2u5uUu3DE, 

Én ezt a regényt nem olvastam, nem is tervezem elolvasni, de tudom, hogy nagyon általános, és még én is,aki gyűlölöm az ilyesfajta történeteket, ismerem. Nos, ez a könyv Leiner Laura: A Szent Johanna gimi néven ismert könyve. Tudom, sokan szeretik, bár ötletem sincs miért. :D 

8, Add tovább a rock és a könyvek szeretetét, avagy hívj ki valakit! 

Helloszia Lucus, ezt most kitöltöd! Szegény Luca, az One More Page... blog írója nem nagyon szereti a rockot, ezért művelődnie kell, gondoltam hát, akkor töltse ki ő ezt a taget. :D 

 Én Fancsali voltam és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak és ami a legfontosabb, olvassatok!

 

Tabu: Mire ez a sok álnév a magyar íróknál?

Halihó földi népség!

Emlékeztek még a Tabu bejegyzéssorozatomra? Nem felejtettem ám el, csak nem volt ihlet. Ám nem is olyan rég jött 2 negatív komment az egyik Tabu bejegyzéshez, aminek hatására fejbe vágott az isteni szikra, szóval köszönöm annak a két embernek! ó, de nehogy azt higgyétek, hogy a gyűlölködőkről lesz szó, dehogy! Mint a cím is mutatja a magyar írók külföldi álneveivel fogok foglalkozni. 

tabu_1.jpg

Bizonyára mindenki látott már olyat, hogy egy magyar regényíró álnéven ír pl.: Holló-Vaskó Péter - A. M. Aranth, Nemes István - John Caldwell 
Miért van ez? Íme az elméletem!

Ha valami külföldi, könnyebben elkel. Nincs mit kertelni, a magyar szerzők könyveiből koránt sem kel el annyi (itthon), mint mondjuk az amerikai szerzők köteteiből. És hiába van megannyi tehetséges író/költő lehet, hogy nem is tudunk róla, hogy ő magyar, mert automatikusan elkönyveljük külföldinek az álnév miatt. Jó, ez azért elég ritka, de történik ilyen :) Ami engem illet az zavar igazán, hogy MAGYAROK VAGYUNK EMBEREK, nehogy már még azokat a szép neveket is leváltsuk. Annyi minden bejön külföldről, az autók, az ételek, stb. a neveknek miért kell?
És nem csak az álnevekről van szó, had beszéljek kicsit arról is, milyen zavaró is, mikor egy magyar regény főhőse ilyen neveket kap, hogy Stella, Bella és a többi. Amikor megannyi gyönyörű magyar név van pl: Kata, Sára, Ödön, stb. 

És, akkor ugye részben erről is az olvasó tehet. A kiadó és az író is úgy látja, hogy a külföldi írótól származó könyvek nagyobb keletűek, ezért megszületik az álnév és a főhős, természetesen külföldi neve. Annyira érdekes, a külföldi sokkal könnyebben elkel, mint a magyar, talán azért, mert a Tv és az internet azt mondja, hogy a belföldi cucc sose olyan jó, mint az "importált" cikkek.

A másik feltevésem az, hogy nem akar saját néven írni. Vagy azért, mert olyan neve van, ami nagyon gyakori pl: Kovács Attila, vagy egyszerűen inkognitóban akar maradni. De jön a választás... mi is legyen az álnév... és már vissza is kanyarodtunk az első ponthoz...

Ti, hogy gondoljátok? Hadilábon álltok az álnevekkel, vagy nem zavar titeket különösebben? Ha már itt tartunk, ti milyen álnevet választanátok magatoknak, ha írásra adnátok a fejeteket?

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

Amit a könyvekből tanultam #1 Hogyan éljünk túl egy zombiapokalipszist?

Hellóóóó! 

Ezzel szeretnék elkezdeni egy új rovatot, melyben azokat a hasznos információkat taglalom, amiket a könyvekből tudtam meg. Íme, itt is van a rovat első része. Kezdjünk is neki!

00.jpg

A zombiapokalipszis túlélésének tíz fontos "lépése" van: 

1. Mindig mozogjunk csapatosan!

Ha csapatba verődünk, és együtt keresünk biztonságos menedéket, akkor nagyobb esélyünk van a túlélésre. Fontos, hogy egyedül soha NE induljunk útnak, mert ha megsérülünk, akkor teljesen magunkra leszünk utalva. No meg egy sereg zombival egyedül semmiképp nem tudsz, majd elbánni. 

2. Mindig legyen nálad fegyver!

Semmiesetre se indulj el a vakvilágba használható fegyver és túlélési csomag nélkül, ha mégis megtennéd, akkor te lehetsz a díszvendég a zombik vacsoráján. Ha véletlenül nem tartanál otthon puskát, pisztolyt, esetleg gránátvetőt, vagy atomrakétát, akkor házilag is készíthetsz fegyver. Pl: egy kést erősíts egy bot végére, és kész is a zombiölő lándzsa. 

3. Légy könyörtelen!

Ha bármelyik társadat megfertőzi egy zombi, NE habozz végezni vele, hidd el, neki is jobb lesz így. Ne érdekeljen, hogy a fertőzött az a gyereked, a dédnagyanyád, a halad, vagy akárkid. Öld meg és kész. A legfontosabb a túlélés.
Ha már az élelmetek is fogytán van, akkor ne félj kannibalizmushoz folyamodni, inkább a másik, mint te! 
A zombikkal se félj végezni, egykoron talán emberek voltak, de most már nem azok. Lelketlen szörnyek, akiket a Te húsod táplál, NE menj a közelükbe, ne keresd az értelmet a szemükben, mert már minden intelligencia kiveszett belőlük!

4. Ne menj a sikolyok felé!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy hősök akarnak lenni, így egyből ismeretlenek segítségére futnak, te legyél okosabb, ne tegyél ilyet. Ha az életed múlik rajta, akkor inkább gáncsold el a másikat, ezzel is időt nyerve magadnak. Ha sikolyokat hallasz, akkor amilyen gyorsan csak tudsz, kezdj el az ellenkező irányba rohanni. Ne keresd a veszélyt, rejtőzködj! 

5. Maradj mozgásban!

Ne állj meg, ne nézz vissza, és ne telepedj le! A zombik előbb-utóbb megtalálják a rejtekedet, ha sokáig egy helyen tartózkodsz, ha ezt el akarod kerülni, akkor egy helyen maximum 3-5 napot tölts. Csak gyalogosan közlekedj, és ezt is a lehető leghalkabban tedd. Ha autót vagy egyéb járművet találsz, azt hagyd a francba, a zombik meghallják, és akkor véged (meg egy idő után kifogyna a benzin) 

6. Ne légy hivalkodó!

Vegyél terepszínű ruhát és kényelmes cipőt. Pink kisestélyiben és 40 cm-es sarkú topánkában még csak meg se próbáld elhagyni a menedéked. A legjobb, ha fekete/barna/zöld pamutnadrágot és fölsőt viselsz futócipővel. 
Parfümre és egyéb tisztálkodási szerre ne is gondolj! Ha kiszagolnak véged! Légy természetesen büdös!
NE énekelj és táncolj, zenét meg pláne ne hallgass! Lehetőleg ne csapj zajt, ne cirkálj az avarban!

7. Soha ne kiabálj el semmit!

Ha kijelented, hogy "de jó, milyen rég nem futottunk bele egy zombicsapatba sem", akkor biztosan meg fog jelenni egy hatalmas horda a láthatáron. Inkább örülj csak magadban, de hangosan semmiképp ne mondj ki semmit, feltéve, ha le nem kopogod. Akkor aztán mondhatsz bármit! :)

8. Keresd a "kolóniát"!

Ugyebár mindig van egy embertömeg, akik falat húzva egy város köré, túlélik az apokalipszist és vígan éldegélnek. Ha ilyesmi a füledbe jut, azonnal indulj, és keresd meg, mert ott csak jó lehet, oda "biztos" nem fognak tudni behatolni az élőhalottak! (ennek a hátulütője, hogy mindig megrohamozzák a várost, de szerencsére sose jön össze nekik)

9. Ess szerelembe!

Mint a legtöbb zombis regény főszereplője, legyél te is szerelmes! Ne érdekeljen, hogy undorítóan néz ki, és annyi esze van, mint egy zsák krumplinak (lehet sokat mondtam), de ha ő az egyetlen férfi/nő a közeledben, akkor azonnal házasodjatok össze! Hogy miért? Csak mert! (egyébként jó, ha te a pár női tagja vagy, a szerelmes férfi valamiért mindig meghal)

10. Tégy úgy, mintha mindent tudnál!

Nem tudsz megölni egy zombit? Sebaj, csinálj úgy, mintha tudnál! Kit érdekel, hogy először van a kezedben gránát, dobd el úgy, mintha már ezerszer csináltad volna! És ami a legfontosabb, Te mindent jobban tudsz mindenkinél, ha tévedsz, akkor is igazad van! Légy a legképmutatóbb ember a csapatban (valamiért ezek sose murdálnak meg)

 

Ha bekövetkezik a zombiapokalipszis, és betartod ezeket a pontokat, akkor garantált a túlélésed! 
Remélem ti is olyan jól szórakoztatok olvasás közben, mint én az írás alatt! :D

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

 

 

 

Agatha Christie: Tíz kicsi néger ~ ez oda@#sz

Életem első Agatha Christie regénye, és olvasás alatt egyetlen kérdés merült fel bennem újra és újra: Miért is nem olvastam én ezt hamarabb? Ez a regény számomra világmegváltó volt, főleg a Helyőrség olvasása után. Már elég rég megvettem e könyvet, de hiába kecsegtetett, sokáig csak csücsült a polcomon, mígnem egy barátnőm keze ügyébe nem került. Kiolvasta és ajnározta a regényt, és azt mondotta feltétlenül el kell olvasnom. Így hát nekiültem egy péntek délután, és estére már csak azt vettem észre, hogy elfogytak az oldalak. 

covers_103200_1.jpg

Fülszöveg:
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Szerző: Agatha Christie
Cím: Tíz kicsi néger
Eredeti cím: Ten Little Niggers
Kiadó: Európa/Alexandra/Népszabadság
Eredeti kiadó(k): HarperCollins
Kiadási év: 2010
Eredeti kiadási év: 1939
Oldalszám: 270

 

 

 Értékelés: 5/5* - Nem jutok szavakhoz. Már értem miért ezt tartják az egyik legjobb Agatha Christie regénynek, és már azt is értem, miért Christie a krimi koronázatlan királynője. Bravúrosan bánik a szavakkal, olyan jól forgatja őket, hogy a szemem előtt tökéletes pontossággal rajzolódnak ki a szereplők és a helyszín. Ezt a regényt egyszerűen csak szeretni lehet. Én teljesen elaléltam Christie stílusától. 

Szereplők: 5/5* - A rozmaringot szedő dédnagymama kezét csípné meg a dér! Imádtam a szereplőket! Legnagyobb kedvencem talán Lombard volt, nem tudnám megmagyarázni miért, de számomra ő vitte a prímet. Az írónő nagyon jól adagolja magát a cselekményt, és a karakterek háttértörténetét. Kicsit sem unalmas, amikor a múltukat boncolgatja. 

Borító: 5/5* - Csak annyit, hogy nagyon hangulatos. Imádom, hogy az egészen a fekete, a fehér és a piros szín dominál. Nem hivalkodó, de csodaszép, pont egy krimihez való borító. 

Szerintem már a címből leszűrhettétek, hogy számomra ez a könyv felkerült a kedvencek polcára. Egyetlen egy aprócska problémám volt a regénnyel: már az első 90 oldal után rájöttem ki a gyilkos és miért. Nagyon szépen levezettem az okokat, mindent, amit annak a 270 oldalnak kellett volna. Egyébként volt egy pillanat, amikor kicsit meginogtam a tettes kilétével kapcsolatban, de hamar visszanyertem magabiztosságomat. 

A könyv első oldalain megismerkedünk a szereplőkkel. Mindenki a rejtélyes Néger szigetre tart, és szinte mindenkit egy bizonyos V. A. Lucky hívott meg, kivéve két személyt, Lombardot és a bírót. A sziget tartózkodik még egy házaspár, akik a szigeti villa házvezetését intézik. Így összesen tízen vannak. 
Miután felmennek a vendégek a szobáikba mindegyikőjük felfedez egy kis versikét, ami a falon lóg. Mindenkinél egy régi gyerekvers, a tíz kicsi néger található. Nem nehéz kitalálni, hogy a gyilkos eme versikének a sémája alapján gyilkol. Emellett az ebédlőasztalon még tíz kicsi négerbaba is helyet kap, amik minden egyes halál után egyel kevesebben vannak. 

Ötletes. Ennyit tudok mondani a gyilkos sémájára. Nem mindennapi, elég szokatlan és brutális. Senki nem hal kíméletes halált.
Christie jellemábrázolásai mesések. Örülök, hogy nem volt kiválasztva egy ember főszereplőnek, hanem mind a tíz "néger" szemével láthattunk. A karaktereknek vannak jellemhibáik, nem festi le őket tökéletesnek, de még a külsejüket sem. A sok bugyuta ifjúsági regény után ez kész felüdülés volt. 

A stílus utánozhatatlan. Még csak nem is olvastam hasonló regényt. Maga a cselekmény is érdekes, de ahogy azt Christie közli, na az már művészet. 

Ha nagyon röviden és tömören akarnék fogalmazni, akkor csak ennyit mondanék: Aki csak teheti olvassa el, mert ez kihagyhatatlan. Majd megtudod miért! 

Pár kedvcsináló idézet:

És az őrült mindig előnyben van. Kétszer olyan agyafúrt, mint egy normális ember.

De most eszmélek rá, hogy a művész nem elégedhet meg pusztán a művészettel. Hiába is tagadja, természetes vágy él benne az elismerés után.

Egy sziget körül mindig van valami varázslatos: már maga a „sziget” szó is fölkelti az ember fantáziáját. Elvesztjük a kapcsolatot a külvilággal: egy sziget külön világ. S lehet, hogy ebből a világból nincs is visszatérés.
„Magam mögött hagyom a szürke hétköznapokat” – gondolta.

Egy örökkévalóság telt el… világok forogtak és pörögtek… Az idő megállt… Megállt – és mégis korszakok ezrei múltak el… Pedig csak néhány perc volt… Két ember állt, és nézett le egy halottra…

Nem, az én halálomnak a feszültség tetőfokán kell bekövetkeznie. A halálom előtt még élni akarok.

 

---Itt tudod megvenni, ha érdekel---

 

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

Köszönöm, magyar válogatott!

Az elmúlt két hétben bizonyára sokatokat elkapott a fociláz. A csoportunkban elsőként jutottunk tovább, legyőztük az osztrákokat, Izlanddal és Portugáliával pedig döntetlenre hoztuk le a meccset. Bejutottunk a legjobb 16 közé, de tegnap este, a belgáktól kikaptunk, így számunkra véget ért az éjjel. De, mint a meccs után oly sokan, én is elmondom, hogy valami elkezdődött. 

Egy nemzet szurkolta végig ezt a két hetet, és a vesztes mérkőzés után is úgy örültünk, mintha miénk lett volna a győzelem. A szurkolók és a csapat a meccs után egymást tapsolva énekelték a Himnuszt. Fantasztikus volt látni, hogy a magyar foci újjászületett. Küzdöttünk, és megálltuk a helyünket a belgák ellen. Nem hagyott alább a lelkesedés még akkor sem, mikor az ellenfél három nullára vezetett. Nem adtuk fel! Számomra a magyar válogatott nyerte meg az EB-t. 

A mérkőzés végeztével könnyes szemmel mosolyogtam. Álmodni sem mertem róla, hogy tanúja lehetek a magyar foci megújulásának. Köszönöm ezt a hihetetlen időszakot! Szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart, de nem a magyar csoda! Az két hétig! 

Ugyan most kiestünk, de várjatok, ősszel jönnek a VB selejtezők! Ott majd visszavágunk! Azt hiszem, még soha nem voltam ennyire büszke arra, hogy magyar vagyok!

13557785_1102315636501712_3697652850768649544_n.jpg

13537662_884981454941428_1573901481811280207_n.jpg

13532777_1102266676506608_8338425399101911455_n.png

13508959_885208734918700_776504009245815867_n.jpg

13501774_885229914916582_1345017786734441512_n.jpg

13497560_1102287766504499_8942001265973839412_o.jpg

13494760_1102505606482715_775162458385440533_n.png

Köszönöm, hogy Én is átélhettem, és részese lehettem ennek a csodának! 
RIA RIA HUNGÁRIA!! 
Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet. Szállj velünk a szerelem szárnyán, indul az utazás csak erre vártál!

 

Ann Aguirre: Helyőrség ~ szódával elment

Tiszteletem minden kedves jelenlévőnek! :D

Csalódás. Ezzel a szóval tudnám legegyszerűbben leírni azt, amit a könyv iránt érzek. Messze alulmúlta az első részt. Az előző kötet telis tele volt akcióval, izgalommal és érdekes karakterekkel, aztán jött a második rész és mindent lerombolt, amit az első felépített. A regény eleje egy nyáltól fröcsögő tinidráma, ahol a mutánsok és az apokaliptikus világ csak dísznek van ott. De aztán jön a megváltó vég és az utálatom imádatba fordul.

covers_263813_1.jpg

Fülszöveg:
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

 

Szerző: Ann Aguirre
Cím: Helyőrség
Eredeti cím: Outpost
Kiadó: Fumax
Eredeti kiadó(k): Feiwel & Friends
Kiadási év: 2013
Oldalszám: 334

Értékelés: 5/4 - A könyv első jó negyede fantasztikus. Vázolja Pikk és a többiek helyzetét, felvet pár kérdést a mutánsokkal kapcsolatban. Ez így szuper meg minden, de nem csak ez kell egy jó könyvhöz. A regény közepét nem élveztem, mert hiába vannak nagyon jól megírt mellékszereplőink, ha kevés szerepet kapnak. A helyszín és a történet is annyi lehetőséget rejt magában, de mind kihasználatlan maradt, mert "jó" íróhoz híven nem lehetett elhagyni a szerelmi háromszöget. Hová is gondoltam, mikor azt reméltem, hogy ebben az ifjúsági regényben végre nem a fiatalok drámázásairól fogok olvasni. 
Adott nekünk egy nagyon jó fülszöveg, de csakis annyi tényleges történet van, ami oda le van írva. Igen, ennyire egyszerű. Minden kiszámítható és unalmas, a szereplők meg teljesen értelmetlenül cselekszenek. Talán ez egy kicsit túlzás, mert a végére egyáltalán nem számítottam.
Ez a kötet egyáltalán nem olyan pörgős, mint az elődje, de a végén az arcodba csap és visszatér az első rész komor és sötét hangulata is. 

Szereplők: 5/3,5 - NEEEM! Ez most nagyon rosszul sikerült Aguirre kisasszonynak. Pikk a világ legostobább, legtehetetlenebb, legértetlenebb, legirritálóbb főszereplője. Gyakorlatilag semmi újat nem tudunk meg róla, az egész könyv alatt csupán szerelmesen bámul Fakó után, de néha Kószára is rápaslog, csakhogy legyen valami bonyodalom. Fakóról csak annyit, hogy: esze, mint egy marég rizsnek, ja! meg SABLON!!!! 

Borító: 5/5* - A borítót nagyon szeretem. Tényleg odatették magukat grafikusok. Eredeti, rajta van, aminek rajta kell lennie. Próbálja nagyjából visszatükrözni a könyv "sötét" hangulatát.

Nem szeretek kertelni, szóval kimondom: Pikk egy hülye p*@#a. Mit tesz a könyvben? Nyavalyog. Őtet nem szeretik a falusiak, ő ki akar menni a mezőre és megvédeni a terményt, ő szereti Fakót, ő nem akarja megbántani Kószát, ő vissza akarja kapni Fakót, ő Kószával továbbra is szeretne baráti kapcsolatot ápolni, ő szeretné, ha Fakó nem lenne Kószára féltékeny, ő szeretné, ha felnőtt embernek számítana, ő szeretné, hogy komolyan vegyék... soroljam még? Ez megy az egész cselekmény alatt. Pikk és Fakó nyáladzanak, Kósza belerondít a kapcsolatba, Pikk hisztizik. Na kérem, ez nem történet. Érdekes, mert maga az alapötlet nekem nagyon is tetszett. Felfogni nem bírom, hogy tudta Aguirre ezt így eltolni. 

Annyi kiaknázatlan lehetőség van ebben a kötetben. A legjobban a mutánsok evolúciós változása tetszett, ahogy "egyszerű vadállatokból" "gondolkodni képes lényekké" fejlődtek. Ez tényleg egy egyedi momentum volt, de legnagyobb sajnálatomra az írónő ennek csak a felszínét kapargatta. 
Ami túl sok volt, az Pikk "kiközösítésének" bemutatása. Minden fejezetben minimum egyszer szerepel egy olyan jelenet, ahol Pikket alábecsülik, csúfolják, stb. Ennek ellenére szerintem ez is érdekes. Szemlélteti, hogy egy ember, hogyan reagál a környezetváltozásra, hogyan illeszkedik be egy teljesen más és idegen helyre, emellett a falusiak oldalát nem látjuk annyira. Csupán annyit tudunk róluk, hogy ők a rosszak és "jajj szegény Pikket senki nem szereti". Egyébként semmi problémám nem volt ezekkel a részekkel, csak az zavart, hogy nagyon szájbarágós volt, amikor már huszonötödszörre volt ilyen jelenet. 

A végkifejlett ott van. Ezt nem tagadom, nagyon jó lett. Izgalmas, pörgős, az ember falja az oldalakat, hogy megtudja mi is lesz a vég. Az utolsó fejezetekben már Aguirre jobban beleásta magát a mutánsok evolúciójába, végre felgyorsultak az események. Ekkor kaptam vissza azt a Pikket, akit én olyannyira megszerettem, vagyis inkább egy részét. Visszatért az ádáz harcos, aki bármit megtenne azokért, akik fontosak neki. Ha az eleje nem is annyira jó, már ezért megérte végigszenvedni. Nálam ez az utolsó durván száz oldal mindent vitt. 
Volt sok jó pillanata a könyvnek. Sokszor felnevettem, sokszor aggódtam és sokszor átéreztem az emberek félelmét. Az érzelmek nagyon jól átjöttek. 

Pikk hatalmas változáson megy keresztül, és az én szememben nem a jó irányba. Az erős, vadász énje szinte teljesen eltűnt, és helyébe kaptunk egy logikus gondolkodásra képtelen, hisztis lányt. Az első részben imádtam ezt a lányt, de ez a kötet olyan szinten megutáltatta velem, hogy így visszagondolva nem is értem, hogy tudtam kedvelni. Semmi újat nem tudunk meg főszereplőnkről, mindig csak azt hajtogatja, hogy ő vadász, de ki kell, hogy ábrándítsam, nem az. Azért annyira nem gyűlöltem. Igaz, megváltozott, de a regény végére egyre inkább hozzászoktam és megszerettem ezt az új Pikket. Jó volt újra a világába csöppenni. Hiába lett Pikk kicsit érzelgősebb, még mindig makacs és állhatatos. Próbál beilleszkedni, és megfelelni az elvásársoknak, de a saját elveit sem adja fel. 
Fakó a létező legostobább férfiember szereplő. Talán még imádott Pikkjét is felülmúlja. Őszintén szólva nem igazán értem mit keres a könyvben, mert hogy semmi haszna, az hótziher. Semmi új információt nem közöl róla az író, nem ismerjük meg jobban. A történetben is csak annyira fontos, mint egy kacsa. Egyedül a szerelmi civódást biztosítja, és ebben ki is merült a szerepe. Így belegondolva, ha ő nem lenne, akkor ez egy jó könyv lenne, mert ha nincs Fakó, nincs romantikus szál, és ha nincs romantika folyhat tovább a cselekmény tele akcióval. Félreértés ne essék, én Fakót is nagyon szerettem az első kötetben. Nem tudom mi vágta fejbe, vagy fenyegette meg Aguirrét, hogy egy csodás első rész után egy "kupac fekáliát" írjon. 

A mellékszereplők, ellenben a főbb karakterekkel, F-A-N-T-A-S-Z-T-I-K-U-S-A-K. Természetesen legnagyobb kedvencem Kósza. Ő tényleg ebbe a posztapokaliptikus regénybe való. Rendben, ő a szerelmi háromszög harmadik tagja, de nem érdekel, mert ő nem nyáladzik, nem folyik bele annyira a kapcsolatba. És ez így van rendjén. Kósza is átmegy egy kisebbfajta változáson. Az a kő szíve kicsit meglágyul, már nem csak önön érdekeit tartja szem előtt. De még mindig ott bujkál benne a régi Kósza is. Néha kitör és fellángol, de aztán újra lecsendesedik. Ez a fickó még mindig olyan akaratos, makacs és erős kisugárzású, mint volt. Hálát adok, amiért ez nem változott. 
Az első kötetben megismert Tegan ebben a regényben már jóval kevesebb szerepet kap. Ő sem változott túl sokat, még mindig az a szerethető, élettel teli cserfes lány, akit megismertem. 
Temérdek új karaktert is megismerhetünk, közülük kedvencem Hosszúpuska. Miért? Mert bátor, a tűzbe tenné, sőt teszi is a kezét a Megváltásbeliekért. Támogatja Pikket és barátait, nem előítéleteskedik velük. A legtöbb falusival ellentétben tesz is valamit azért, hogy Megváltás fennmaradjon. 

Ha összesítve nézem, akkor ennyire vegyesen én még nem éreztem könyv iránt, adott egy jó alaptörténet, ami nem igazán lett továbbgondolva, egy érdekesnek ígérkező főszereplő, aki túlzottan megváltozik, és egy szerelmi szál, aminek semmi értelme. Egy kicsit lehúzó volt ez a kritika, de nem gondolom úgy, hogy teljesen időpocsékolás volt az olvasás, mert élveztem. Voltak momentumok, amiket kifejezettem szerettem. Aki elolvasta az első kötetet, az mindenképp vegye a kezébe ezt a regényt is, mert megéri. Remélem, a harmadik, a befejező rész már sokkalta jobb lesz, és ez a második csak egy áthidaló az első és az utolsó rész között. Nagyon vegyes érzések táplálok e regény felé, de talán a pozitívak valamivel erősebbek.
Ha szereted azokat s könyveket, amik egy apokaliptikus világban játszódnak, sötét a hangulatuk és izgalmasak a karakterek, akkor ez a te könyved lesz, feltéve, ha nem zavar, hogy a főszereplő lány egy liba. 

Pár kedvcsináló idézet:

…alapjáraton olyan barátságos szoktam lenni, mint egy meztelen késpenge a sötét sikátorban.

mindenkinek joga van az élethez.

A maga módján mindenki nélkülözhetetlen.

A közhiedelemmel ellentétben a rutin nem szabadít meg a félelemtől; legföljebb jobban tudod titkolni az érzéseidet mások előtt.

Ha engem választanál – kezdte, és kék szeme dühösen villant –, az azért legyen, mert engem akarsz, nem mert ő elment. Én nem leszek senkinek az árnyéka.

– Az emberek szeretik tudni, hogy mi miért történik. Ha nem jönnek rá a válaszra, inkább kitalálnak valamit, mert úgy érzik, hogy a rossz magyarázat is jobb a semminél.

– Nem ölhetsz meg mindenkit, aki csúnyán néz rám – jegyeztem meg.
– Miért nem? – dünnyögte.

Az enklávéban nincs második esély. Szóval nem, Tegan, az enyéim nem vertek volna meg. Mi megöltünk volna.

 

---Első részről szóló kritikám---

 

---Első részt ITT veheted meg---

 

---Második részt ITT veheted meg--

 

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek! 

 

Sarah J. Maas: Üvegtrón ~ egy fantasy, ami nem is fantasy

Hejjhó! 

Legfrissebb olvasmányom az Üvegtrón volt, ami számomra egy csalódás. Csupa jót hallottam róla, egy kiváló fantasy regénynek titulálják. Ezzel csak egy gond van, ez nem egy fantasy könyv. Eleve kriminális vagyok a fantasztikus regényekkel kapcsolatban, és amikor ráébredtem (már az elején) hogy ez márpedig nem egy fantasy lesz kissé csalódtam. Elég sok ilyen regényt olvastam ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, ebben a világon és a "szörnyön" kívül semmi más fantasyelem nem volt. Ezt leszámítva szerintem ez egy jó könyv, nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam tőle, de egy erős négyes (ezt főleg az utolsó fejezeteknek köszönheti). 

covers_267224.jpg

Fülszöveg: 

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Szerző: Sarah J. Maas
Cím: Üvegtrón
Eredeti cím: Throne of Glass
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti kiadó(k): Turtleback Books(2013) Bloomsbury(2012) 
Kiadási év: 2013
Oldalszám: 544

Értékelés: 5/4 - A legnagyobb gondom talán az volt a regénnyel, hogy olyan jó fantasynak lett beharangozva, DE  EZ AKKOR SEM AZ!!! Nagyon reménykedem benne, hogy a következő kötetekben már jóval több fantáziaelem lesz, mert ez így olyan semmilyen. A másik fő oka annak, hogy csak négy pontot kap a könyv, az bizony Dorien. Gyűlölöm ezt a fickót, minden porcikáját ízig-vérig utálom. Nem is értem, hogy képes bárki érte bolondulni, de ebbe ne is folyjunk bele (már egyszer úgyis leírtam ITT). 
Ha úgy amblokk nézem az egészet, akkor igazán élveztem az olvasást, bár voltak kifogásaim vele szemben. A karakterek kidolgozása fantasztikus, Celena, mint orgyilkos kiváló, azért a bálok és ruhák iránti mániája számomra érthetetlen. Chaol, ó drága Chaol! Igen, ő az én szívszerelmem. Egyszerűen és nagyszerűen imádtam, nincs erre más kifejezés. 
Maga a történet érdekes, de nem túl bonyolult, nagyon jól ki tud kapcsolni. 

Szereplők: 5/4.5 - Természetesen Celena már a kezdetektől fogva belopta magát a szívembe. Egy igazi erős hősnő. Nem az a tipikus "várjuk meg a szőke herceget" fazon, tesz azért, hogy élete úgy alakuljon, ahogyan ő szeretné. A céljától nem lehet eltántorítani, ha valamit a fejébe vesz, akkor az úgy is lesz. Nincs olyan ember, de még isten sem, aki lebeszélhetné a cselekvésről. Azért az nekem egy kicsit furcsa volt, hogy a kényszermunka után ilyen "könnyedén" élt tovább, ez nekem kissé idegen volt, nem túl emberi. 
Chaol! Zárkózott, visszahúzódó, engedelmes. Ezekkel tudnám legjobban jellemezni, de ez csak a legfelső réteg. Chaol egy nagyon jól rétegelt karakter, ahogy egyre jobban elmélyül a Celenával való kapcsolata, úgy ismerjük meg a testőrök kapitányát is. 
Dorient még mindig utálom. Szerintem pipogya és tehetetlen alak. Két kézzel habzsolja az életet, tisztában van apja zsarnoki viselkedésével, de még csak nem is tesz ez ellen. Gyáva, nem mert ellentmondani apja akaratának, inkább meghajol és behódol. Elég felszínes karakter lett, olyan, mint a legtöbb YA regény "rosszfiú" szereplője, semmi különlegesség nincs benne, számomra túl papírmasé lett, főleg a többiekhez viszonyítva. Talán nem is lett volna vele túlzott bajom, ha a többi szereplő nem olyan jól kidolgozott. 
A mellékszereplők is jól el lettek találva, rajtuk speciel nem éreztem a sablonosság maró bűzét. Egyik legnagyobb kedvencem Kaltain, Káin és Nox volt. 

Borító: 5/5* - FANTASZTIKÁLIS!! Sokkalta jobban tetszik, mint az eredeti amerikai borító. Örülök, hogy a KMK ezt a tervezetet vette át. A borítón lévő karakter szerintem hűen ábrázolja Celenát, és a lilás-kékes háttér... ó atyám, az is valami hihetetlen jól néz ki. Egyedül az a fenti kis szöveg nem tetszik, mert CELENA NEM KÖNYÖRTELEN! 

Alapjaiban nem rengetett meg ez a regény, nem váltotta meg a világot és űrt sem hagyott maga után, de tökéletesen kikapcsolt. És ez az, ami számít. Igen, tipikus YA sztorit kaptunk, egyedi és különleges elemekkel kiegészítve. Maas még a jól ismert elemeket is izgalmassá és újjá varázsolta, ez nálam hatalmas előny volt. 
Már az olvasás elején voltak kisebb fenntartásaim a regénnyel kapcsolatban. Sajnos a kételyeim megerősítést nyertek. Szerintem az volt a legnagyobb gond, hogy annyira agyon lett magasztalva a könyv, hogy én tényleg valami megdöbbentő és különleges sztorira vártam. Ha e regény előtt nem olvastam volna annyi jó fantasyt biztos, hogy én is őrülten rajonganék érte, de így azt kell, hogy mondjam, kicsit csalódtam. 

A szerelmi háromszög nálam nagyon nem működött. Már az elején sejtettem, hogy bizony ezt a kötetet sem úszom meg szerelmi háromszög nélkül, és minő borzalom, igazam lett. Dorien a kezdetektől fogva egy unszimpatikus karakter volt számomra. Minden cselekedetével és minden szavával csak egyre kisebb lett a szememben, egyre jobban kezdtem gyűlölni. Nem is értem, hogy kerülhetett ez egy könyvbe egy olyan karakterrel, mint Celena vagy Chaol. Olyan, mintha az írónő csak azért tette bele, mert "kell az a szerelmi háromszög!". Nem is lett volna olyan nagy bajom a koronaherceggel, ha kevesebbet szerepel, és nem része a romantikus résznek. Sokkal jobban élveztem volna, ha ő is egy ármánykodó, hatalomért mindent megtevő nemes, akárcsak a többi. Azért egy vicces kis sztorit meg kell említenem Doriennel kapcsolatban. Amikor Celena "véget vet a kapcsolatuknak" én olyan kárörvendőn felröhögtem, hogy anyukám besétált hozzám, rám nézett, majd megkérdezte, hogy minden okés-e. :D
Ha már a nemeseknél tartunk, akkor mindenképp meg kell említenem Kaltaint. Van egy erős gyanúm, hogy sokan gyűlölitek őt, de én meglepő módon imádtam azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelt. Azért szerettem annyira ezt a hataloméhes nőszemélyt, mert valósághű volt. Tényleg úgy éreztem, hogy "igen, ilyen lehetett egy olyan nemesi származású nő, aki fel akar kúszni a ranglétrán". A személyisége nem épp a legmegnyerőbb, de hé! ilyen egy ármánykodó nő! A nemesek közül még Perrington az, akit érdemes kiemelni. Ez a férfi aztán huhh! Tényleg mindenkit kihasznál és bármire képes a győzelem érdekében és mindenkit úgy átba...ver :D A nemes úr szerelmes Kaltain kisasszonyba, de képes félretenni érzelmeit, és még ővele is kiszúrni. Hát az agyam eldobom! 
Természetesen nem állhatom meg, hogy ne beszéljek még egy keveset Chaolról. Számomra ő a favorit, a befutó. Nagyon jól rétegelt karakter, imádtam, ahogy végig követhetjük, ahogy megnyílik Celena előtt. Imádtam azokat a jeleneteket, ahol önmagával vívódik azon, hogy bízzon-e az orgyilkosban vagy sem. Határozottan állíthatom, hogy én szívügyekben neki drukkolok. 

A főszereplőnk, Celana egy igazi "badass" lány. Nem fél kinyitni a száját, kiáll az igazáért és harcol a szabadságáért. Egy dolog zavart vele kapcsolatban. Az a bugyuta ruhamániája. Soha nem fogom megérteni, hogy egy orgyilkos miért rajong ennyire a göncökért, bár ez is mutatja, hogy Celena nem önszántából vált orgyilkossá. Ha ebből a szempontból közelítem meg a dolgot, akkor még érhető is. Celena, Chaolhoz hasonlóan egy szuperül rétegelt szereplő. Van neki jó és rossz oldala is, esendő és hibázik, mégis szeretem. 
A legjobban Celenában a bátorságát és a kitartását tisztelem. Tényleg odateszi magát és nem veszi félvárról a dolgokat. Igazán kedvelhető női főszereplő. 

A világ viszonylag kidolgozott, kicsit egyszerű. Nem tudunk meg a világ történetéről túlzottan sokat, de amit felfed előttünk az írónő, az bőven elég. E kötet szempontjából egyébként sem olyan fontos, hogy minden apró részlettel tisztában legyünk a világgal kapcsolatban. 
Maga az elképzelés, hogy van egy zsarnok királya, aki minden területet elfoglal nagyon bejön. Ha Maas még tovább viszi ezt a vonalat, akkor a folytatás csak jobb lehet. 

Kíváncsian várom a folytatást, amit ugyan már megvettem, de annyira nem csigázott fel az Üvegtrón vége, hogy azonnal folytassam. Azért majd valamikor a közeljövőben biztos nekilátok, ki tudja, lehet az lesz a következő olvasmányom. Addig is: íme pár idézet az Üvegtrónból!

– Sajnálatos módon az olvasás mostanára már kiment a divatból.
    – Semmi baj. Annál több jut nekem.

 – Ébredj! – hallotta Chaol dühös hangját. – Szedd össze magad!
(…)
    – Mennyi ideig aludtam? – suttogta. Nem kapott választ. – Mondjad, már, mennyi ideig aludtam?
    Ekkor viszont észrevette, hogy a kapitány arca is enyhén piros.
    – Te is elaludtál?
    – Csak egy kicsit, de aztán felébredtem. Te viszont összenyálaztad a vállamat.

A könyvtárakban a legkülönfélébb gondolatok rejtőztek. Ezek némelyike veszélyesebb és erősebb volt még a legfélelmetesebb fegyvernél is.

 – Milyen barátom vagy, hogy nem viszel magaddal, vagy nem maradsz velem?
    – Mi az, hogy barátod? – mordult fel a kapitány. A lány elpirult.
    – Hát talán helyesebb volna, ha „duzzogó kísérőnek" neveznélek. Vagy „vonakodó ismerősnek", ha az jobban tetszik – töprengett, ám ekkor a legnagyobb meglepődésére a fiatalember elmosolyodott.

  – Gyere, odaviszlek az ágyadhoz.
    – Nem úgy vagyok rosszul – méltatlankodott az orgyilkos. Chaol leült az ágy szélére, és elkezdte felhajtani a takarókat. A belépő cseléd elkomorodva bámulta a padlót borító mocskot. Hátrakiáltott segítségért.
    – Hát akkor hogy van rosszul?
    – Megjött a… – dadogta nagy nehezen, és olyan forróvá vált az arca, hogy majdnem megolvasztotta vele a padlót. Jaj, te sötét fajankó! – Visszatért a havibajom.
    A következő pillanatban már a kapitány arca is úgy lángolt, mint a lányé. Hátralépett, és beletúrt rövidre nyírt barna hajába.
    – Én… ha tehát… akkor most talán távozom – dadogta, és meghajolt. Celaena minden baja ellenére önkéntelenül is elmosolyodott, mert a vitéz testőr olyan gyorsan eltűnt a szobájából, hogy azt akár menekülésnek is tarthatta volna. Ráadásul Chaol megbotlott a küszöbben, és majdnem kizuhant az előszobába.

!!!Ha érdekel a regény ITT megrendelheted!!!

 

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, kit érdekel, de olvasni el ne felejtsetek! 

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu